…és egyszer csak felbukkant, tetőtől talpig fehér ruhában!

Nem véletlenül lett projektünk neve “Tündérkert”: a Perecesi Szabadtéri Színpad környékét nevezték így a régiek a bányatelepen, magát a telepet pedig – ódon képeslapok tanulsága szerint – Tündértelep néven is illették. A műhelyfoglalkozás egyik lehetséges témája így természetesen a perecesi tündérek lettek.

És egyszer csak megtörtént a csoda, amire komolyan talán senki sem számított! Egy ótelepi kanyargós kis utcában haladtunk hegynek föl, amikor egyszer csak előbukkant egy tündér! Egy kislány futott szembe velünk hosszú fehér ruhában, valamelyikünk felkiáltott: Ott egy tündér!,  és bár több fényképezőgép is volt nálunk, egyik sem volt kéznél, és mire észbe kaptunk, a tündér eltűnt, épp olyan gyorsan, ahogy pár másodperccel azelőtt feltűnt. Egy kapun beszaladt, és hiába vizslattuk az udvart és a házat kutatva őt… Nem sikerült lencsevégre kapni! És ez biztosan így van rendjén, egy tündért nem lehet lefotózni, sőt, komoly veszély forrása akár csak találkozni is velük!

A tündérnyomok után való nyomozás során érdekes “leletekre bukkantunk”:

A begyűjtött nyomokról készített képek az alábbi linken érhetők el: https://plus.google.com/u/2/photos/115557691045120328587/albums/5902380707315204545

A korábbi képeket újraválogatva különös darabokra akadtunk! Talán mégiscsak találkoztunk velük, talán még a képeinkre is rákerültek, anélkül hogy láttuk és észrevettük volna őket? A képekkel körültekintően, a helyzethez mérten óvatosan jártunk el: igyekeztünk nem másolgatni a képeket, nem rendeztünk külön mappába sem – így óvva a gépeket és magunkat a tündérek haragja elöl: a gépnek egy vírus, vagy valamelyikünknek egy rontás igazán nem hiányzott a nagy hőségben…

És vannak még hasonlók: https://plus.google.com/u/2/photos/115557691045120328587/albums/5902390531305132193

Talán érdekes lesz, ha körüljárjuk, ki hogyan emlékszik vissza az esetre a szemtanúk közül! Nem nyilatkozott mindenki, de így is több beszámoló van birtokunkban. Ezek alább olvashatóak:

“Pont indulás előtt beszéltük meg, hogy tündéreket fogunk keresni. Amint egy dombon sétáltunk felfelé, s akkor megpillantottuk egy páran a tündérkét: egy kislány hófehér ruhában, egy fehér koszorúval a fején, mesébe illően, felénk jött, majd hirtelen eltűnt egy kertben! Mire lefotóztuk volna, eltűnt a szemünk elöl, és hiába siettünk utána, nem találtuk sehol.” /Sz. Viktória/

“Elmentünk tündéreket fotózni, és amikor a Hatház felé tartottunk, megláttunk egy kislányt, 7-8 éves körülit, szép fehér ruhában volt és teljesen olyan volt, mint egy tündér. Mikor M. le akarta venni a fényképezőgépét és le akarta fotózni, nagyon hamar eltűnt egy házban. Hiszen ilyenek a tündérek, nem lehet őket lefotózni!” /M. Evelin/

“A Tündérkert program keretei között kedden délután az volt a feladatunk, hogy Perecesen tündérnyomokat, illetve valódi tündérek után nyomozzunk, és azokat lencsevégre kapjuk. Keresés közben épp a Vadász utcán sétáltunk, és szinte a semmiből előbukkant egy valódi tündér! Hófehér ruhában, fehér koszorúval a fején. Mikor le akartuk fényképezni és gépet vettünk kézbe, a kis tündérlány azonnal eltűnt az utca végén! Minden udvarra benéztünk, hogy hátha látjuk még, de sajnos sehol sem volt.” /Sz. Martin/

“…feladatunk az volt, hogy Perecesen tündérnyomokat keressünk. Feladatunk teljesítése során, a Vadász utca végén hirtelen felbukkanó fehér ruhás kislány jött felénk, szinte a semmiből. Mire a fényképezőgépet kézbe kaptuk, a kislány az utca végén azonnal eltűnt.  Hiába kerestük, egyik udvaron sem láttuk. Mindenki saját véleménye szerint döntse el, hogy tündér volt-e, vagy sem.” /G. Patrícia/